Vízkészlet-gazdálkodás
Vízkészletek
A felszíni vízkészlet túlnyomó többségét a terület déli és keleti határán folyó Dráva és Duna adja. Jelentősnek mondható még a Balaton vízkészlete a terület északi szélén, bár ennek a vízkészletnek a hasznosítása erősen korlátozott. Az Igazgatóság működési területén a kisvízfolyásokkal együtt a hasznosítható vízhozam mintegy 750 m3/s-ra tehető. A vízigények és vízkészletek kedvezőtlen területi elhelyezkedése miatt a lekötött vízkészlet jelenleg ugyanakkor csak kb 5 m3/s.
Mindezek miatt új, jelentősebb vízhasználatokra csak a Dráva és a Duna mellett van lehetőség, a működési terület belső részein csak tározóval biztosítható jelentősebb felhasználható vízkészlet.
Vízbázis védelem
A felszíni vizeken kívül rendelkezünk felszín alatti vizekkel is: a talajvíz, a rétegvíz, a parti szűrésű víz és a karsztvíz sorolható ide. Az ivóvízellátáshoz felhasznált mennyiség zöme innen, a felszín alól származik.
A vízellátás egyik legnagyobb problémája és feladata, az ivóvízbázisok védelme.
Jelentős részük megfelelő oltalom alatt áll, ám az Igazgatóság működési területén geológiai sajátosságai miatt számos üzemelő, ám sérülékeny vízbázist tartanak nyilván. Ezek között vannak nyílt és fedett karsztvizek (például a Tettye, Bükkösd), illetve rétegvíz-kutak, amelyek szintén sérülékeny vízbázisnak minősülnek, mert viszonylag kicsi a mélysége, vagy hiányzik a felszíni, vízzáró rétege. Ezeknek a sérülékeny, üzemelő, vagy távlati ivóvízbázisoknak a védelméről egy kormányhatározat rendelkezik, ennek végrehajtása jelenleg is folyamatban van. A védőterületeket a 123/1997. (VII. 18.) számú kormányrendelet alapján határozzák meg a szakemberek. Pécsett a lakosok elsősorban a karsztos ivóvízbázisok vizsgálatában érintettek mert, a megyeszékhely vízellátásának jelentős részét biztosító tettyei bázis is ilyen.
A jövő készletei
Nem csak felszíni, felszín alatti, hanem távlati vízbázisokról is említést kell tennünk. A kormány indított egy programot hosszú távú vízgazdálkodási stratégiája kialakítása során a távlati vízbázisok kijelölésére. A cél e vízbázisok felkutatása, kijelölése, biztonságba helyezése és biztonságban tartása. Ennek eredményeként remélhető, hogy ezek a vízbázisok a jövőben várható vízigényeket biztosítani tudják. A munkálatok megindultak, s az előzetes kutatások alapján a DDVIZIG működési területén tizenegy távlati vízbázist jelöltek ki. Ezek olyan területek, ahol a vízkészlet vélhetően természetes állapotban található, a víz kitermelése gazdaságosan megoldható, a vízbázis környezetében a külső, emberi beavatkozás – ami alatt a szennyezés értendő – nem jelentős, és a vízbázis szennyeződésektől való megvédésének nincs kizáró akadálya.
A távlati vízbázisok biztosítása, azért fontos, mert a vízhiányt már felvázolták a jövőkutatók. A jelen feladata vízkészlet megőrzése és biztosítása. Ez összetett munkát jelent, ezért az ezzel kapcsolatos teendők két fázisra bonthatók.
Először is ezeket a távlati vízbázisokat biztonságba kell helyezni. A második fázis feladata biztonságban tartásuk. Kialakításuk és védelmük érdekében indult beruházási programok az első fázist célozzák. Igazgatóságunk működési területén egyelőre nyolc területen fejeződtek be az e fázisba tartozó vizsgálatok, három további vizsgálata folyamatban van. Ezek esetében túl vagyunk már az adatgyűjtésen, végeztünk az alapállapot felmérésével, ezt követően pedig a védőterületek meghatározásával. Megfigyelőkutak létesültek, ezek a vízszintek regisztrálására, a víz minősége nyomon követésére szolgálnak. Nagy átmérőjű próbakutakat alakítottunk ki a leendő termelőkutak helyén, annak érdekében, hogy a vízbázis későbbi kapacitásáról, illetve a tartós termelés következtében esetlegesen előálló vízminőség-változásokról pontos képünk legyen.
Természetesen kijelölésre kerültek ebben a fázisban a szükséges védőterületek határai is. A távlati vízbázisok biztonságban tartása (II. fázis) állami feladat (az 1995. évi LVII. törvény 2. szakasz (1) bekezdése szól róla), végrehajtója a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóság.
Igazgatóságunk 11 távlati vízbázis gondozását, fenntartását látja el.
Ezek a következők:
Termál- és gyógyvizek
Magyarország különleges helyzetben van, mert területén a termálvizek a máshol mérteknél közelebb vannak a felszínhez. Hazánkban az elsősorban a török időkben meghonosított fürdőkultúra erre, a termál-, illetve gyógyvízkincsükre alapult. Termálkútnak nevezzük, azokat a kutakat, melynek hőfoka melegebb 30 Celsius foknál. Igazgatóságunk területén 80 termálkút található. Ezek egy részét a kőolaj után kutatók mélyítették, ám akad példa arra is, hogy kimondottan a föld mélyén kimutatott termálvíz felszínre hozását célozta a mélyfúrás. Ez a geotermikus energia a jövőben vélhetően még szélesebb körben kerül felhasználásra. Jelenleg e kutak többségét fürdési, gyógyászati célra hasznosítják (pl Harkány, Csokonyavisonta), de van ahol kifejezetten fűtés céljára használják (pl Bóly). Ez utóbbiak esetében arra is ügyelnek, hogy a már felhasznált vizet újból „visszajuttassák” a vízadó rétegbe, vagyis nem a vizet, hanem a benne tárolt hőmennyiséget hasznosítják.
Azonban nem minden termálvíz egyben gyógyvíz is. Utóbbihoz igen szigorú feltételeknek kell megfelelni – alapos vizsgálatok előzik meg a minősítést –, s felhasználásukra erre szakosodott egészségügyi intézményekben van lehetőség.
