Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság

1. Kis vízgyűjtő medencék esemény kezelésének szükségessége

A vízkészlet-gazdálkodás, a vízhiány és az éghajlatváltozás miatt egyre összetettebb feladat, gyakran idéz elő szociális feszültséget ugyanazon földrajzi terület lakosságának körében.

Amikor ezen felül a domborzat is hatással van a szerencsétlen eseményekre (mint pl. földcsuszamlások, árvizek, áradások, özönvizek, törmelék lavinák, hegyomlások stb.), a nem megfelelő döntések (vagy ami még rosszabb: rossz döntések) által a feszültségek és az okozott károk hatványozódnak és irányíthatatlan kényszerű döntések forrásává válhatnak, mely kozlátozó lehet a területi nyilvántartás jövőbeli lehetőségeit illetően.

A hidrológiai rendszerek és felszíni vizek kiáramlásnak kezelése a kis vízgyűjtő medencékben, csupán a nyilvánosság előtt zajló munkákat nézve, eddig gyakran vezetett összetett, költséges és néha veszélyes beavatkozásokhoz és egyúttal a területi nyilvántartás és árvízmegelőzés gyakorlatilag hatástalan és haszontalanul bürokrata modelljeihez.

Meg kell említeni, hogy a domborzat szerkezete már önmagában is meghatározó tényező, idővel befolyásolja a szerencsétlen események kialakulását, gyakran előreláthatatlan szituációkat generál, melyeket az előrejelzések általános szintje nem elemez hatékonyan. Ezzel összefüggésben a megyei polgárvédelem kulcsszerepet játszhat intézkedései révén, amikor azt az események megkövetelik. Szerepük egyre nehezebbé válik, mivel a létező előrejelző modellek nagy vízgyűjtő medrekre kalibráltak, amik sokkal szélesebbek, emiatt viszont megfigyelésük gyakran irreleváns a kis-, illetve másodlagos vízgyűjtőkön kialakuló események előrehaladásának helyes előrejelzésében. Amennyiben nem vezetnek be új, megelőző lépéseket az Európai Unióban egy olyan helyzetben, ami saját szerkezetére nézve is törékeny, az éghajlatváltozás első jelei és hatásainak erősödő megjelenése még drámaiabb következményeket eredményez a domborzaton.

Valójában, míg egyrészről a víztestek vízszintje minden idők legalacsonyabb szintjére áll be (ez a víztábla felső részeiben a hidrogeológiai dinamikában beállt változások jele), másrészről a hidrológiai események (nagy esőzések, viharok, felhőszakadás, stb.) egyre rövidebb idő alatt egyre nagyobb mennyiségű vizet hoznak, ezáltal növelik a katasztrofális árvizek kockázatát.

2. A projekt története: esemény modellezés és előrejelzéstől (INUNDA) a nem-szerkezeti beavatkozások keretéig

Jelen projekt az INUNDA projekten alapul, melyet az Európai Bizottság Interreg III C Programja (időszaka: 2004.01.01. - 2006.12.31.) hagyott jóvá és finanszírozott. Az INUNDA a lakott területeken célozta meg az árvizek megelőzését.

Fő célja egy olyan munkamódszer kifejlesztése és érvényesítése, mely alkalmazható a résztvevő országok (Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Portugália és Belgium) által kiválasztott vízgyűjtő medencékre; mellyel minimalizálni lehet az árvizek hatását, ezen felül meg lehet határozni az elárasztott területekre a kockázati szinteket, melyek összefüggésben vannak az egyes ismétlődési intervallumokkal. Az INUNDA projekt ismerteti az árvízi kockázatelemzési módszert és ebből következően beazonosítja a védendő területeket. A kezdeményezést következetesen véghezvitték, egyúttal nemzetközi hírnevet szerzett magának (a projektet 2006. márciusban, Mexikóvárosban megtartott Víz Nemzetközi Fórumon mutatták be.)

3. Normatív szerkezet

Az INARMA projekt az EU által nemrég kiadott számos direktívát célozza meg gyakorlati útra terelni (a legutóbbi a 2007. október 23-i 2007/60/EC direktíva, mely az árvízi kockázat értékelésével és kezelésével foglalkozik). Különös figyelmet szentel a jelenleg zajló éghajlatváltozás okozta szélsőséges eseményekre (árvizek, illetve aszály) a különböző régiókban.

Számos EU-s direktíva foglalkozik a víz utánpótlás problémáival (a 2000/60-as Víz Keretirányelvtől kezdve az előbb említett 2007. októberi 2007/60. sz. irányelvig) és javasol alapjában véve általános irányelvek sorozatát, melyek közül kiemeli:

- a vízutánpótlás koordinált kezelését és védelmét,

- másodlagos / fennmaradó/ visszamaradó árvízi kockázat megelőzését,

- a vízfolyások környezeti egyensúlyának visszaállítását,

- az összes érdekelt fél aktív részvételét.

Az EU irányelvek által javallt és a tagországok törvényhozása által szabályozott eszközök a vízmedencék kezelésére és védelmére összpontosítanak, főként szuper-régiós, még inkább szuper-nemzeti (ez utóbbi a helyzet számos európai folyó esetében), de legalább régiós szinten, mivel ezen elsődleges szintű tevékenységek kapcsolódnak a vízügyi hatóságokhoz és alárendelt testületeikhez.

Azonban a vízutánpótlás terén igazgatási folytonossági hiány van, mely a vízgyűjtő medencék igazgatásának régiós és szuper-régiós szintjei közti rés okoz, továbbá a megfelelő lépések alkalmazása és a tervezett beavatkozások alrégiós, megyei, illetve körzeti szintjei közti hiányosság. Ezen felül mélységes űr választja szét a helyi lakosokat, az egyes önkormányzatokat és vízügyi hatóságokat. (ezek szinte mindenhol az EU-ban szuper-régiós szinten zajlanak). Ha egyáltalán a nyilvánosság előtt zajló munkákat és beavatkozásokat valaha is megteszik, a helyi lakosság szükségleteit és elvárásait szinte sohasem veszik figyelembe. Hogy még pontosabbak legyünk:

· a lehetséges kockázatok helyes kezelését nem beszélik meg azokkal, akik a vízfolyások hasznát veszik;

· sohasem fejlesztettek ki vagy terveztek menedzsment eszközöket másodlagos folyóhálózatokra (alrégiós és megyei), annak ellenére, hogy ezek a lakosság nagy részének tulajdonát és biztonságát, tevékenységeiket és infrastruktúrájukat is érintik;

· a beavatkozási modellt a tartományi polgárvédelem nem megelőzésként működteti, összehasonlítva az események lehetséges fejlődésével és biztonsági kockázataival, melyek a környezetileg helytelen elemzésekből adódhatnak.

Árvízi kockázatkezelés integrált megközelítése (INARMA)